cs | sweet home keresztúr

mivel már szerda óta itthon tartózkodom kedves kis falunkban a balaton partján, volt alkalmam meglátogatni az összes nevezetes műintézményt. történetesen azokra a kocsmákra gondolok, ahova azért járunk, hogy a balatoni ember számára elviselhetetlen telet valahogy kipipálhassuk végre és megint eljöjjön a nyár.
nos én még sokkal jobb helyzetben vagyok, mint azok akik évek vagy évtizedek óta ide vannak kárhozva. a jelenlegi post főhőse emil bácsi, akinek a története annyira tipikus, hogy igazán megéri ezt a pár sort.
emil bácsi egy ikon, egy kultikus arc, mindenki ismeri, az egyetlen amiért nem kerülhet be a helyi Hall of Fame-be az az, hogy nem őslakos keresztúri, hanem egy sokkal elvadultabb vidékről, belső-somogyból érkezett még ifjú korában.
emil bácsi kortalan is. mivel nagyszüleim követlen szomszédja így gyerekkoromban minden nap láttam ahogy éppen politikus, volt légiós, vadászpilóta, háborús veterán, hajóskapitány képében érkezik haza a kocsmából, mivel szakmáját tekintve hentes így kalandos életútját magának kellett megrajzolnia 57-58 kisfröccs után, megdöbbentő részletességgel:)
emil bácsi továbbá bútordarab. tegnap felemlegetett zseniális története amikor a légióban szolgált és bejárta a fél világot, a társai pedig pusztítónak becézték, ez nagyon tetszett, főleg az lehetett mosolyogtató amikor emil bácsi ezt a történetet előadja a kék vasutas kabátjában, szemébe húzott sapkával (néha spontán átkiabálással a szomszéd asztalhoz "vesszenek a balosok") roppant átéléssel és széles mozdulatokkal. hiába a légiósok veterán jarandósága csekély, így nincs pénz szép kabátra én megértem.
ha nagyon sokat iszunk, harcművészek, profi táncosok, előadóművészek, énekesek és háborús hősök leszünk, ez egészen biztos, ehhez már kétség sem fér.
kép is lesz!
szevasztok.