2008. január 17., csütörtök

cs | thunderball

hahha wijjijijiiii THUNDERBALLLLL!

azért örülök annyira ennek a trailernek mert a james bond filmek nálam nagy favoritok, különösen a régiek, sean connery és roger moore pedig a két legjobb bond volt.

(nem is tudtam hogy a Ian Fleming agyából kipattanó -és kétség kívül legeredetibb- kémtörténetek főszereplőjét az amerikai mozikban doubleOseven ügynöknek csúfolják..pf)

2008. január 15., kedd

cs | reggelt

2008. január 12., szombat

cs | bazmegposzt

mielőtt még bárki megkérdezné, hogy mi a cím apropója, hát előre szólok, fogalmam sincs, na de inkább mesélem:
olyan ez mikor úgy kelsz fel reggel, hogy ma, ...na ma valami baszottul nem stimmel, zavar van az erőben és fingod sincs mi az.
hajnalban pislogsz az ágyban, de a nap bizony csak nem akar indulni.
valahogy nincs kedved semmihez, elbaszódott a napi rutint mozgató kis rugó, ennyi.
nem dudorászol fogmosás közben, nem finom a reggeli, orákig bosszant hogy
'most miért hagyta szanaszét a cipőjét'
'miért úgy keveri a teát hogy a csilingeléstől a hideg ráz és gondolatban már láncfűrésszel egyengetem a konyha berendezését'
'és különben is, szar napom van mert...mert nem aludtam ki magam, persze azért mert nem húzta be a sötétítő függönyt pedig később feküdt mint én...és meg mert mert mert...és így tovább'
szóval minden szar, és mindenki bekaphatja.
walter jut eszembe a jeff dunham show-ból, tudom tudom hogy egyébként nem nagy szám, de walter figurája engem kifejezetten szórakoztat
gondoltam egy kis friss levegő majd helyrepofozza a napom...nos,L Ó F A S Z T!
kiléptem az utcára, gyönyörű, szinte tavaszi idő és ahogy elindultam...talán pár perc telhetett el:
'nem igaz bazmeg hogy nincs egy jó zene ezen a kurva lejátszón'
'bassza meg a város, hogy itt mindig minden tiszta mocsok'
etcetera etcetera,
szóval hazajöttem inkább > erre csörög a telefon, endre -figyeljen miszter cs, menjünk este trafikolni- nos alapértelmezetten szeretjük a helyet és gyakran tartózkodunk ott, de ma úgy éreztem valami ezzel sem stimmel, szar az a hely, drága, folyton tele van...és különben is, bazmeg szar és kész na, punktum!
és miközben így szépen elfogyott ez a nap is, igazából nem derült ki, hogy van-e üdvözítő megoldás az ilyen hulladék napokra.
szerintem egy vigasz azért van rá, jobb esetben csak 24 óráig tart és ha ügyes vagy a nagyobb hányadát alvással töltöd, tehát hajrá - alvás közben még walter is biztos egy kedves és szórakoztató jelenség, ígérem a következő poszt vidámabb lesz, ugyanis a naptárra pillantva bizony jeles nap közeledik hatalmas lángosokkal, fánkokkal és mérhetetlen forraltbor mennyiségekkel, BUSÓJÁRÁS
(hogy mi a faszért szervezik azt ilyen kurva hidegben...pff, idióták)

2008. január 9., szerda

bálint | Tea barátom vagy

Figyelemreméltó, hogy az ember a szűkös helyzetekben hogy tud értékelni minden kis apróságot is. Vegyük például az embert próbáló gyűlöletes fogyókúrát: mindenféle zöldségeket meg gyümölcsöket etetnek az emberrel, melyek egyébként jó eséllyel valami helyi tsz-ben kötnének ki az állatok előtt – mindezt az egészséges emésztés címén. Na jó, nem bánom, legyen így. Aztán itt van az „igyál sok folyadékot” tétel is, amivel egészen addig nem lenne baj, míg a „folyadék=sör” egyenlet fennáll, ám ez a jelen szituációban súrolja a bizonyíthatatlanság kényes területét, így az egyenlet megoldatlan marad. A sörkedvelő diétázók legnagyobb bánatára. Szóval marad az ötpercenkénti vécére futkosás a cévitaminos víztől, meg a tea.

És ha már tea: akkor legyen a legjobb. Kedves barátaimtól megörököltem egy adag jófajta hibiszkusz teát (nem ilyen rissz-rossz filteres anyám kínját, hanem rendes szárított növény), egyenesen Egyiptomból. Féltve őrzöm, s csak nagyobb alkalmakkor merek belőle kortyolni. Savanykás íze szétterpeszkedik a szájban és nem hagy semmiféle undormányos zöldségíznek helyet az említett lokációban. Ha már semmi más öröme nincs az diétázó emberfiának, élvezze hát a maradékot. Most pedig mindenki egészségére iszom egy Matét.

2008. január 7., hétfő

bálint | Zöldségek

Háromhónapos fogyókúra kálváriámat megkezdendő, elcaplattam ma a Hunyadi téri piacig, hogy jól bevásároljam a jóságokat előre, mert hát minden nap rohangálni a gyümölcsért meg a többi cuccért elég fárasztó. Lélekben már felkészültem a sokszámjegyű végösszegre, de a nemes célt nem homályosítják el holmi anyagi vonatkozások.

Szóval hajnali tizenkettőkor kicsattogtam kedvenc piacomra, gondoltam nyitok a hentesnél, az mindig jó arc, most sem volt másképp: kérésre szó nélkül kicsontozta a mellfilét, nagyszerű kedélye pedig mindig magával ragadó. Következnek a nehezebb dolgok: zöldség. Na ebből van egytrilliárd fajta, így célszerű több elosztónál beszerezni, meg kell nézni, mi, hol jó. Volt egy baró kis stand, ahol úgy normális minőséget prezentáltak elfogadható mennyiségű pénzmagért, így azt vettem célba először. Kimérem szépen az adagokat, majd míg várok huszárosan a soromra a sorban (némi képzavar), addig az eladó a pult mögül rámordít, amúgy telitorokból: hát az a répa aztán marha jó helyen van ám a paradicsomokon (tudniillik rátettem a szent paradicsomaira 3 db répát, míg átnéztem a listát, hogy mi kell még)! Hát, neked is boldog hanukát ecsém, minusz 3 vásárlót elkönyvelhetsz magadnak. Ennek vajon volt értelme? Nem lett semmi baja a paradicsomnak, az én mimózaillatú lelkemben viszont helyrehozhatatlan károkat okozott ez a paraszt. Remélem gyógyszerre költi a pénzt, amit adtam neki.

A Kaiseres kalandok csak ezután következtek, tekintve - én nem tudom hogyan -, hogy mindig tele van az a szemét hely. Nem elég, hogy rohadt drága, szar minőségű, de még tele is van. Felmerülhet a kérdés: vajh' miért járok oda? Persze, mert közel van. Na szóval, miután kiálltam a zsenge negyedórás soromat, közli a csaj, amolyan lópofával, harsány hangon, hogy "Itt aztán nem lehet fizetni kártyával". Hála istennek. Elrakom a kis plasztikot, szerencsére volt még nálam készpénz. Nem így a mögöttem álló arábus srácnak, aki persze az egész jelenetből semmit nem fogott - persze a pénztároscsajtól elvárhatatlan színvonal lett volna három angol szót betanulni, így ennek hiányában, a csávó legnagyobb meglepetésére nekem kellett tolmácsolnom az üzenetet, hogy itt bizony nem terem babér a kártyás vendégeknek, talán keressen egy másik sort, vagy vegyen elő pénzt. Nem is volt ezzel semmi gond, csak a csaj minősíthetetlen és flegma stílusa. De nem tudom min lepődök meg, úgy látszik ez nálunk már népi hagyomány. És én szeretem a népemet.

Különben meg ha már a hülyéknél tartunk, szerintem vitathatatlanul a nap képe címre kívánkozik ez az alkotás:

Ennyit mára. Erről jut eszembe: vár a fizika.

2008. január 6., vasárnap

bálint | Villanypásztoróra

Pótolandó villamosságtani hiányosságaimat, megvételeztem egy könyvet, amiből majd jól kiokosítom magam. A címe: Fizika 8. osztályosoknak. Hát valahol el kell kezdeni. És különben is szeretem a szép színes ábrákat.

Az alapoknál kell kezdeni, ugye. Különben is, általánosban még évfolyamelső voltam fizikából, középiskolában meg előre megírt dolgozatokat adtunk be, szóval kissé hanyatlott a színvonal. A főiskolai szigorlatról meg jobb, ha nem is írok, még elszégyellné magát a digitális tinta, amivel írom ezt...

Na szóval, holnaptól intenzív fizika kurzus a pesti HQ-ban. És akkor még talán saját magamnak is ki tudom kötni a szagelszívót a klozetben. Ugyanis már szétvágja a fejem az a rohadt idegesítő frekvencia, amit az produkál.

Nem értem a villamosságot - nem tudok bánni vele. Megértem, s tudok bánni vele. Varázslat, nem?

cs | türelempróba

~történt hát az Úr 2008. évében, annak is igen csak az elején, hogy egy napon Sir Gaben meglátogatta mediterrán hétvégi várát. az út hosszú és viszontagságos volt, keresztül sötét erdőségeken ahol csak az iszákos manók és mocsári nyelőcék élnek meg.
Sir Gaben azonban soha nem hátrált meg, egyszer de egyszer sem rendült meg hite, hisz a nehéz órákban -amikor az éjjel a legfagyosabb volt vagy a pokol tüze már a sarkát nyaldosta- elővette a páncélja alól a kis medáliont, felpattintotta és onnét két álomszép hölgy mosolya újra és újra erővel töltötte meg fáradt tagjait.
szíve hát melegséggel telt meg amikor Lady Sophie és Lady Andrea futárt küldött érte 'ma este, a paulus fogadóban, csak ön és mi', levetette hát szanaszétvert páncálját, az apródok pedig csak úgy sürögtek körülötte,hogy urukat ünnepi pompába öltöztessék.
a fogadóban mindenféle népek mulatták az időt de amikor Sir Gaben felcsapta az ajtót, bizony a pórnép tudta, hogy számukra az este itt véget is ért és amíg még az ajtó újra becsukódhatott volna, ők a kis réseken kiiramodtak.
egy valaki...egy valaki azonban volt olyan bátor, vagy inkább oly' bolond, hogy maradni merészelt, az pedig nem volt más mint a hölgyek udvari bolondja, nos Sir Gaben az ilyesfajta társaságot sosem kedvelte igazán, de úgy érezte nem sértheti meg hölgyeit azzal, hogy a jószág belét menten kitapossa, meg aztán...valljuk be hősünk már ezer és egy csatában bizonyította, az ő kardja bizony nem egy ilyen sápkóros bolondra van fenve.
fényes lakoma vette hát kezdetét, krumpli mirelitiából, kólambrózia a végtelen tengereken is túlról és egész Sopianae legfinomabb méz sörei. az este..nos, csodálatosan alakult...hanem a bolond az, az csak nem hagyta otthon a hivatalt és a fogadóban is ott kalimpált a csörgős sapkájában hősünk és úrhölgyei között.
a korabeli krónikák igen sok papírost telekanyarinthattak volna azokkal a képekkel amik Sir Gaben gondolatbuborékaiban kirajzolódtak, például ahogy a bolondot a sárkány bűzös seggébe taszigálja vagy szekérrel naphosszat elöre-hátra áthalad a fején.
teltek-múltak az órák és bizony a hold már igen magasan járt amikor hősünk még lefekvés előtt pergament és tollat véve levelet körmölt egy távoli mesés provincia várkapitányának Sir Monkey-nak, hogy ha bárhol egy udvari bolond kerül az útjába, úgy azt irgalmatlanul pofozza fel~

2008. január 3., csütörtök

balint | Közlekedjünk, bazmeg

Idelátogató külföldi elvtársaknak mindig is - tényleg - teljes bizonyossággal állítottam, hogy a helyi jellegű BKV szerintem egész normális, mi több, használható - és a visszajelzések alapján Európában több helyen is (és itt most nem a Keletre gondolunk) rosszabb a helyzet. Kiváltképp jó (volt) az éjszakai közlekedés, meg úgy általában, jól be van hálózva a város.

Na de.

Már előre tudtam, hogy mire számítsak idén, a sorozatos balhék, a burkolt árememelés és a havibérletek megszűntetése és az éjszakai járatok megreformálása után. De én most tényleg úgy gondolom, hogy itten most rohadtul szórakoznak velünk és valakik iszonyúan röhögnek a markukba.

Becsületes polgárként eddig (többnyire) érvényesen használtam a járatokat - megért annyi pénzt, hogy nyugodtan olvashassak és ne kelljen mindig az ellenőröket figyelnem.

Na de.

Ha már azt sem hagyják, hogy fizessek az egyre silányabb szolgáltatásért, akkor nem tud hova gondolni az ember fia. El szerettem volna jutni ma az Ikeába, ami három metrómegállóra van tőlünk. Nem vettem bérletet, mert majd, gondoltam lecsattogok a megállóhoz, automata, szakaszjegy aztán jónapot.

Hát nem.

Gondolom mindenki tisztában volt azzal, hogy mekkora pokol lesz a jegypénztáraknál, és a legtöbb ember megpróbálta elkerülni a mostani vásárlást, sőt még maga a BKV is azt állítja, hogy hosszabbított nyitvatartással üzemel - de még így is szarabb a helyzet, mint gondolnánk. Mert a Keleti pályaudvaron végülis miért is lenne több, mint EGY jegykiadó automata? És miért lenne most üzemben? Nem, nem. Így még az is a fél órás sorokat kénytelen kiállni (kettő van belőle), aki csak egy rohadt megállót akar menni. Na jó, mondom azért sem idegesítem fel magam. Azért esz a sárga penész. Elnézek jobbra és a mit látok? Egy plakátot, melyen a BKV önmagát reklámozza? I (szív) BKV. Nahát a tetvesmocskoskurva telibebaszott szarrágó anyádat, azt basszad sziven.

Ennyi. A faszom se vesz többet se jegyet, se bérletet. Bekaphatjátok. Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolja. Ennyi.