2008. január 6., vasárnap

cs | türelempróba

~történt hát az Úr 2008. évében, annak is igen csak az elején, hogy egy napon Sir Gaben meglátogatta mediterrán hétvégi várát. az út hosszú és viszontagságos volt, keresztül sötét erdőségeken ahol csak az iszákos manók és mocsári nyelőcék élnek meg.
Sir Gaben azonban soha nem hátrált meg, egyszer de egyszer sem rendült meg hite, hisz a nehéz órákban -amikor az éjjel a legfagyosabb volt vagy a pokol tüze már a sarkát nyaldosta- elővette a páncélja alól a kis medáliont, felpattintotta és onnét két álomszép hölgy mosolya újra és újra erővel töltötte meg fáradt tagjait.
szíve hát melegséggel telt meg amikor Lady Sophie és Lady Andrea futárt küldött érte 'ma este, a paulus fogadóban, csak ön és mi', levetette hát szanaszétvert páncálját, az apródok pedig csak úgy sürögtek körülötte,hogy urukat ünnepi pompába öltöztessék.
a fogadóban mindenféle népek mulatták az időt de amikor Sir Gaben felcsapta az ajtót, bizony a pórnép tudta, hogy számukra az este itt véget is ért és amíg még az ajtó újra becsukódhatott volna, ők a kis réseken kiiramodtak.
egy valaki...egy valaki azonban volt olyan bátor, vagy inkább oly' bolond, hogy maradni merészelt, az pedig nem volt más mint a hölgyek udvari bolondja, nos Sir Gaben az ilyesfajta társaságot sosem kedvelte igazán, de úgy érezte nem sértheti meg hölgyeit azzal, hogy a jószág belét menten kitapossa, meg aztán...valljuk be hősünk már ezer és egy csatában bizonyította, az ő kardja bizony nem egy ilyen sápkóros bolondra van fenve.
fényes lakoma vette hát kezdetét, krumpli mirelitiából, kólambrózia a végtelen tengereken is túlról és egész Sopianae legfinomabb méz sörei. az este..nos, csodálatosan alakult...hanem a bolond az, az csak nem hagyta otthon a hivatalt és a fogadóban is ott kalimpált a csörgős sapkájában hősünk és úrhölgyei között.
a korabeli krónikák igen sok papírost telekanyarinthattak volna azokkal a képekkel amik Sir Gaben gondolatbuborékaiban kirajzolódtak, például ahogy a bolondot a sárkány bűzös seggébe taszigálja vagy szekérrel naphosszat elöre-hátra áthalad a fején.
teltek-múltak az órák és bizony a hold már igen magasan járt amikor hősünk még lefekvés előtt pergament és tollat véve levelet körmölt egy távoli mesés provincia várkapitányának Sir Monkey-nak, hogy ha bárhol egy udvari bolond kerül az útjába, úgy azt irgalmatlanul pofozza fel~