Figyelemreméltó, hogy az ember a szűkös helyzetekben hogy tud értékelni minden kis apróságot is. Vegyük például az embert próbáló gyűlöletes fogyókúrát: mindenféle zöldségeket meg gyümölcsöket etetnek az emberrel, melyek egyébként jó eséllyel valami helyi tsz-ben kötnének ki az állatok előtt – mindezt az egészséges emésztés címén. Na jó, nem bánom, legyen így. Aztán itt van az „igyál sok folyadékot” tétel is, amivel egészen addig nem lenne baj, míg a „folyadék=sör” egyenlet fennáll, ám ez a jelen szituációban súrolja a bizonyíthatatlanság kényes területét, így az egyenlet megoldatlan marad. A sörkedvelő diétázók legnagyobb bánatára. Szóval marad az ötpercenkénti vécére futkosás a cévitaminos víztől, meg a tea.És ha már tea: akkor legyen a legjobb. Kedves barátaimtól megörököltem egy adag jófajta hibiszkusz teát (nem ilyen rissz-rossz filteres anyám kínját, hanem rendes szárított növény), egyenesen Egyiptomból. Féltve őrzöm, s csak nagyobb alkalmakkor merek belőle kortyolni. Savanykás íze szétterpeszkedik a szájban és nem hagy semmiféle undormányos zöldségíznek helyet az említett lokációban. Ha már semmi más öröme nincs az diétázó emberfiának, élvezze hát a maradékot. Most pedig mindenki egészségére iszom egy Matét.
