cs | biokaland

kis pécsi hajlékunkban az utóbbi időben felhalmozódott némi mennyiségű hulladek, értsd, kezelhetetlenül sok lett az évek során:) szóval gondoltunk egy nagyot és tavaszi nagytakarításnak álcáva kerestünk vele egy kis pénzt.
nincs ebben semmi csavar, sőt végtelenül egyszerű, minden ujrahasznosítható hulladékot visszavittünk a MÉH telepre, jó..hozzá tartozik, hogy szinte ipari mennyiségű színes plakátról és a nyári melóból származó rézdrótról beszélünk aminek igen jó ára van ám!
tehát kezdetét vette a likvidálás, először is nem evsznek át olyan kábelt ami nem hántolt, tehát rajta vannak a szigetelések, elterjedt megoldás erre pécs brazil részében hogy puff kidobjuk a ház mögé és leégetjük nagy füsttel és büdössel, de tény hogy percek alatt. lényegesen humánusabb megoldás azonban kiadni a melót két kollégának akik az ínséges január és február után már egy üres sörösüvegért is veszekednének, így is tettünk, két nap alatt végeztek az végtelen kábelkígyóval, snitt.
következő jelenet "A telep". színpadkép a következő: iszonyú csörömpölés, pakolodás, daru erre daru arra, mindenki öklömnyi mágnessel szaladgál kupacrol kupacra.
két nagy csoport van a hosszu kék köpenyes roncstelepi staff-ok és a tarkabarka hajléktalanok, ennyi. és mi.
odalépek a legközelebbi köpenyes szakihoz aki egy nagy mérleg mögött élet és halál urát játszik:
-jó napot, rezet szeretnénk leadni!
-...tiszta?
-ja
-na mutazzsd
kimászik a mérleg mögül a kezébenőtt mágnessel, megnézi, elvigyorodik...az összes foga fém volt:)
-vörösréz, ez fiuk ez, ez fasza cucc!itt a cetli, az irodában kifizetnek!
rápillantottam, hogy na mégis mennyi, de csak egy szám van rajta, hoppá-hoppá kiskomám, realtime online ügyintézés marikával a kifizetős fülkében.
sorbanállás után a kis fülke ontja nekünk a lét, 18ezer birodalmi forint, megérte a sok vacakkal bajlódni, úgyhogy eszetekbe ne jusson kilomtalanítani a rengeteg papírt és fémet, irány A telep:)