Kevés olyan egyedi zenekar létezik, mint a Meshuggah. Nem is szándékozom boncolgatni, hogy miért, aki már életében egyszer legalább hallott gitárzenét, az tudja miről van szó. Ha meg nem, akkor nyomjon le 20 fekvőtámaszt büntetésből. Az írás apropóját az új lemez ihlette, mely az obZen nevet viseli. Mint az már a borítóról is meg a címről is kiderül: itt valami nagyon gyilkosról lesz szó. Hát kérem így is van. Véleményem szerint a Meshuggah megalkotta legjobb lemezét, a legjobb számaival. A félreértés elkerülése végett: nem óhajtom kisebbíteni az eddigi remekművek értékét, csak szimplán véleményt közlök.A myspace-s oldalukra is felkerült Bleed olyan gyalulás, hogy szerintem ezt nem emberek játszották fel. Minimum 8 karú ufók. Hihetetlen az a pontosság és kíméletlen aprólékosság, amível ízekre reszelik a fémhúrokat. A címadó obZen is úgy b@sz oda, hogy az ember szaltót vet egyből. És persze ne felejtsük a nyító számot: a Combustiont. Valami olyan elementáris nyersség nyílik meg itt, melyre más nem képes a Svéd bölléreken kívül. Volt szerencsém koncerten megnézni mit művelnek, de még ennek fényében sem hiszem el, ami itt történik.
Az egy dolog, hogy technikailag egy Satrianit úgy hazavágnak (na persze, nem összehasonlítható, csak azért írtam, mert jól hangzik), hogy még pityeregni sincs ideje - ám zeneileg is valami olyan turmixot nyújtanak, aminek hallatán az ember az első másodperc után tudja, hogy igen, ez Meshuggah. Még azokat is megfogja, akik egyébként nem hívei az ilyen reszelésnek - egyszerűen magában a zenében valami, valami állati, valami természetfeletti. Arról nem is beszélve, hogy ritka jó arcok élőben is a srácok. Remélem még sokáig lesz Meshuggah és sokszor jönnek még hozzánk. És még sok ilyen albumot letesznek az asztalra. Maximális tiszteletem az övék. Rock 'n Roll.
