Szerdán valami isteni csoda folytán sikerült bekönyörögnünk magunkat a Mad Caddies koncertre (ugy-ugye, kis hazánkban ismeretség és protekció nélkül semmire sem mész), mi több, a kedves ismerősök még azt is elintézték, hogy interjút készíthessünk a zenekarral. Hohó, lesz itt kamera, fényképező, rengeteg kérdés, önfeledt jókedv, sör, bor, pálinka, no meg grupik. A koncert lement, szépen, profin, ahogy egy ilyen zenekarhoz illik - csak azt nem értem, hogy akik egy ilyen tingli-tangli zenekart jönnek el megnézni, azok mi a rákon tudnak összetömegverekedni? Nem csak elől, de középen is, mi több, a kulti udvarán is. És ezek teljesen különálló egyének... A Shattered Realm-en nem volt ilyen, pedig ott a levegőben lehetett érezni a párolgó gyűlöleletet. Na mindegy.
Persze nem is reméltük, hogy a 6 srác kedves szavak között meginvitál minket a turnébuszra egy órás interjúra, utána meg hogy ugyan má' rúgjunk be velük... De azért az a szararcság, amit levágott a gitáros, nem kicsit megfejelendő vaskobakkal, közelről. Tehát, mivel mindenkit nem tudtunk össszeterelni, kiválasztottuk a legautentikusabb arcot: aki már a kezdetektől a zenekarban van. Az interjú megkezdése után 1,4 mp-el kiderült, hogy hősünket kurvára nem érdekli semmi, kb. 434 kg anyagot tolt fel nyálkahártyásan és kb. a mars valamilyek üledékes kőzetrétegén fut kézenfogva Napóleonnal. A semmitmondó válaszok, a lerázó szöveg és a kurvára nem oda figyelés mély sebet hasított kommandónk érzékeny lelkületén, ezért egy sör kíséretében le is zártuk a teljesen értelmetlen faggatást és elhúztunk a véresbe.
Persze, jöhet a szöveg, hogy mégis mit vártunk? Majd körbeugrálnak minket? Nem. Csak ugye a szervező is mondta, hogy lebeszélte velük, tudnak róla, stb. Akkor meg nem kellene így kezelni azokat, akik miatta jöttek és róla akarnak írni. Az ilyen sztárallűrös gizdákra a magam részéről nem vagyok kiváncsi, a MC albumokat meg egy F8-al a múlt martalékává teszem. Úgyis túl langyos volt nekem. Haha. Azért ingyen megérte.
Persze nem is reméltük, hogy a 6 srác kedves szavak között meginvitál minket a turnébuszra egy órás interjúra, utána meg hogy ugyan má' rúgjunk be velük... De azért az a szararcság, amit levágott a gitáros, nem kicsit megfejelendő vaskobakkal, közelről. Tehát, mivel mindenkit nem tudtunk össszeterelni, kiválasztottuk a legautentikusabb arcot: aki már a kezdetektől a zenekarban van. Az interjú megkezdése után 1,4 mp-el kiderült, hogy hősünket kurvára nem érdekli semmi, kb. 434 kg anyagot tolt fel nyálkahártyásan és kb. a mars valamilyek üledékes kőzetrétegén fut kézenfogva Napóleonnal. A semmitmondó válaszok, a lerázó szöveg és a kurvára nem oda figyelés mély sebet hasított kommandónk érzékeny lelkületén, ezért egy sör kíséretében le is zártuk a teljesen értelmetlen faggatást és elhúztunk a véresbe.
Persze, jöhet a szöveg, hogy mégis mit vártunk? Majd körbeugrálnak minket? Nem. Csak ugye a szervező is mondta, hogy lebeszélte velük, tudnak róla, stb. Akkor meg nem kellene így kezelni azokat, akik miatta jöttek és róla akarnak írni. Az ilyen sztárallűrös gizdákra a magam részéről nem vagyok kiváncsi, a MC albumokat meg egy F8-al a múlt martalékává teszem. Úgyis túl langyos volt nekem. Haha. Azért ingyen megérte.
