Kedves-kedves barátosnémtól kaptam egy névre szóló invitációt Bécs városába, egészen pontosan annak is Arena nevezetű helyére, ahol nagy kedvenc zenekarom, a Misery Index játszott - meglepetés volt. Mármint nem a koncert, hanem a jegy, számomra. És ha már így, akkor összekötöttük a kellemest a kellemessel és az egész hétvégét a városban töltöttük, amolyan aktív pihenéssel.Ami első látásra is feltűnt, hogy a levegő minősége még a belvárosban is kb. 3242-szer jobb, mint a pesti. Azonkívül nincs tömeg a helyi bkv-n, nem hajtanak át rajtad a zebrán, ha gyalogos vagy, meglepően kedvesek is tudnak lenni a pincérek és nem lesik a borravalót adó kezedet, satöbbi. Jó, Bécs nem olcsó város. De szép, tiszta, közel van, azonkívül a vonatjegy 29 ojrót kóstál, amiben benne van a 4 napos tömegközlekedési használat. A metro meg egyszerűen isten. Csak az a tónus nélküli fazon ne mondaná be állandóan a megállókat.
Maga a koncert szétvágott, ledarált, felaprított és utána kiköpött. A nulla fokos hidegbe. Persze a fél tömeg magyar volt, jómagam is összefutottam pár kifejezetten józan cimborámmal, utána meg hajnali egyre sikerült beesni a szállodába. Ötkor már ébresztő volt, ami kissé csípett, de valahogy ide kellett érni, hogy elkezdjük a szorgos hétfőt. Haha. Szóval Bécs nagy királyság. Csak legyen vastag a pénztárcád. Mert a vínersniccelük tényleg marhamód jó és nem érdemes kihagyni. Ja, meg persze a Murauer. Aki nem tudja mi az, annak azonban úgyis mindegy.
