2008. február 15., péntek

bálint | jáva szigetek

Nos, meg volt a kis java teszt. Azt kell mondanom, hogy egyetemi éveim rutinjaiból mit sem vesztettem, érzékeny receptoraim megfelelő pontossággal szűrték ki az elmúlt két napban a java programozás rejtelmeiből a lényeget - s ha nem is állíthatom, hogy meg tudnék írni egy működő akármit, elméletben már vágom. A tanfolyam pedig pont azoknak van, akik elméletben vágják, és gyakorlatba szeretnék ültetni.

Kicsit tartottam a kockafejű, kockásinges, szemüveges komjúterlovagok elsöprő áradatától, de már kifele megismerkedtem egy sráccal, akivel egyszerre végeztünk - jó arc volt (persze, hosszúhajú), és vegyész. Persze teljesen véletlenül ismerte a kb 52343214 évvel ezelőtti barátnőmet. Kicsi a világ? De még mennyire. Alig férünk benne. Szórjunk le pár atombombát még. Az érzékenyebbek kedvéért: az utóbbi komolyan nem veendő, mint egy vicc számba allokálódik.

Hétfő reggel jön a mail, hogy sikeres volt-e a felvételi, s ha igen, akkor este már indul is a kurzus.

A teszt amúgy 19 kérdésből állt, az elején csak tippelgetős kérdésekkel, majd meg kellett mondani, hogy mit csinál a program, a végén pedig voltak kifejtős részek is. Ki mondta, hogy 24 óra alatt nem lehet megtanulni valamit? Haha. Remélem hétfőn is így fogok röhögni. Cheers.