Az úgy volt, hogy üres perceimben éppen munka után nézelődtem, de a távmunka lelkes pártolójaként nincs könnyű dolgom. Nézzük csak mi érdekel: számítógépek, játékok, nyelvek, grafika, sör. A számításba jöhető munkák száma még így is tekintélyes, de valahogy össze kellene hozni a "marha sokat keresek"-et a "nem kell bejárni"-val. Létezik ilyen, csak meg kell találni.Találtam is, teljesen véletlenül valami érdekeset: az egyik diákszövetkezet honlapján volt kitéve nagy betűkkel, hogy JAVA programozói tanfolyam indul, elvégzése után garantáltan melót kapsz. Gondolom valami rabszolga munka, de legalább olyasmi, ami érdekel. Vagy legalább köze van hozzá. Az említettt hirdetésre kedden akadtam, a kurzus pénteken indul egy felvételi illetőleg bejárató teszttel. Nos, a probléma itt adódik: életemben nem írtam még egyetlen sor JAVA programot sem. De hát egyetemi évek hosszú lajstroma áll mögöttem szilárd tapasztalatként, hogyan kell megtanulni bármit 24 órán belül. Ez sem lehet nehezebb, mint a kínai.
Plusz hendikep, hogy C-ben, Delphi-ben meg PHP-ben már pötyögtem valamit, tehát annyira nem reménytelen a dolog. Az összes programozó ismerős körbetelefonálása után következett az elektromos "tanítsd magad" anyagok összevadászása, szigorúan a "félre a sallanggal, nekem csak annyi kell, hogy felvegyenek" szemléletmódot követve. Anna nagyon jó bartája az Ericssonnál valami főprogramozó atyaúristen, este megyek hozzá konzultációra, majd ő megmondja, hogy szerinte mit kérdezhetnek egy ilyen beugrón. Megnyugtató, hogy azt mondták, nem azért van, hogy kiszórják az embereket, hanem azért, hogy felmérjék, honnan kezdhetik az oktatást.
Na, gyerünk essünk neki komolyan. Várnak a függvények. Na meg az istencsászárüberkirály töltöttkáposzta, amit Anna a névnapom tiszteletére álmodott, majd alkotott meg. Királyság.
