Épp azon filóztam, hogy mekkora király is vagyok, hogy képes voltam egymagam megjavítani Annáéknál az dülöngélő asztalt, a becsukhatatlan ablakot, nálunk az elromlott mosógépet, mikor is újabb riasztás érkezett: Annáéknál beszart (na nem szó szerint) a WC és leszakadt a függönykarnis. Hmm. Szóval átmegyek és persze elfelejtettem, hogy nem jó a WC, így azon mód bele is vizeltem, meghúztam a láncot - semmi eredmény.
Hát persze, hiszen rossz. Na, kisszék be, felálll, tartály megtekint: egyelőre úgy tűnik, minden oké. Meghúzom a láncot, s láss csodát: a nem működő WC működik. Miután hazajöttem, gondoltam jól összecsomózom az erősítőt a baró kis hangfalakkal, hogy a felettünk lakó Satriani megtudja mi is a metál: hát az istennek nem akart összejönni. Mindig csak az egyik hangfal szólt. Noha a mechanikus dolgok reparálásában egészen képesnek érzem magam, az ampergergetéstől mindig is kirázott a hideg.
Végül csak sikerült és persze én voltam a béna, de én akkor is meghagyom ezt a tudományt Csomag barátomnak. Így a fürdőszoba szagelszívóját sem én fogom kikötni. Majd Szabi. Persze egy fáziscerkára azért neki is szüksége lesz. Lehet, hogy pótolnom kellene a középiskolai fizika villamossgátan részét?
skip to main |
skip to sidebar
