Tegnap a körúton masírozva betértem az egyik keleti-fűszer bó'tba, hogy jól feltankoljak kedvenc hibiszkusz teakészítményemből. Nagy erőkkel elmentem a pult mellett, egyenesen a teás tégelyhez, merném tele a zacskót, mikor is két érdekes alakra lettem figyelmes: csúnya zöld mellényben, rajta VÁM-ZOLL felirattal matattak nagy buzgalommal a termékek között. Mondanom sem kell, a bolt tulajdonosa nem magyar. Törökre saccolnám első ránézésre - de jó arc. Az első dolog, ami eszembe jutott, hogy: "na ez sem véletlen, hogy ezt a fazont fogták ki, kivizsgálásra" - még soha nem láttam ilyet máshol. És kicsit olyan volt, mintha valami faji megkülönböztetés miatt tennék ezt. Mintha csak náci tisztek módjára bemasíroztak volna ide, hogy na akkor lássuk mi van itten, aztán ha nem stimmel valami, akkor jön a tarkólövés, felkoncolás, éheztetés a lágerben, végül pedig egy apeh ellenőrzés. Teljesen véletlenül Anna mondta, hogy elkapott anno egy beszélgetést a boltban: mikor a dohány ára látványos módon felment pár hónapja, az egyik vevő kérdezte az eladót, hogy "nálatok is olyan drága lesz a dohány". "Persze" - így a válasz. "De azért majd lehet régiárasat is kapni, nem?" "Nem, nem, mert megbüntetnek érte." Szóval nem minden hazánkba vándorolt egyénről kellene standard módon feltételezni, hogy ő maga a sátán, országunk rombadöntője, hitünk lerombolója. Különösen, ha ilyen jó a teája. És olcsó. Pont.
